Különleges események nélkül ért véget vasárnap este a két jeruzsálemi Templom pusztulásának a gyász- és böjtnapja

A két Templom elpusztítása a zsidó hagyomány szerint ugyanarra a napra, Áv hónap 9.-re esett: az elsőt Nebukadnécár hadai rombolták le a keresztény időszámítás előtt 587-ben, a másodikat Titusz légiói, a keresztény időszámítás 70. évében.

A jeruzsálemi Óváros 1967. júniusában történt visszafoglalása óta tízezres tömegek sietnek már a reggeli órákban a Nyugati Fal elé, amely a Szentély alapjául szolgáló Templomhegy egyik támfalának a maradványa, hogy ott az ‘Éjchá’ kezdetű sirámokat imádkozzák. Mások – jobboldali nemzeti-vallásosok – ezen a napon igyekeznek feljutni a Fal előtti térségről a Templomhegyre, ahol az egykori Szentélyek helyén több, mint 1300 éve két mecset áll.

A Templomhegyen való látogatás ellenkezik az ortodox rabbinátus tilalmával – a legszentebb helyre csak azt követően volt szabad zsidóknak felmenni, hogy a ‘kohanim’ – papok – a népet rituálisan megtisztították, és ez immár közel 2000 éve nem történik meg. Másrészt a zsidók jelenléte rendszerint kivívja a muzulmánok hisztérikus tiltakozását, ami gyakran kődobálásba torkollott, és ennek csak a rendőri erők képesek véget vetni.

Az idén Áv hó 9. napja szombatra esett, ezért a böjtnapot a szombat kimenetelétől vasárnap estig tartották. Miután a nap a muzulmán Ramadan böjthónappal esett egybe, a biztonsági erők teljes készültségben igyekeztek elejét venni mindenféle konfliktusnak. Erre való tekintettel nem engedtek fel zsidó imádkozókat a Templomhegyre. 

A nemzeti gyásznap este nyolc órakor különleges események nélkül ért véget. Az Óváros utcáiban még a hétfőre virradó éjjel, órákkal a böjt kimenetele után is ezrek sétáltak. ◙