Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2013. december 13., péntek

Héber eső

Izrael a legrégebbi idők óta száraz, sivatagok-ölelte ország. A Közel-Kelet nagy folyói – délen a Nílus, keletre az Eufráresz, távolabbra a Tigris – messzire elkerülik.

A Szentföldnek a Föld minden népe által ismert folyója, a Jordán nagyobbfajta patak, időnként az is kiszárad. Akad még néhány folyócska: a Gááton, az Alexander, a Járkon, de a földnek és lakóinak az igazi áldást a téli esők jelentik. Amelyekből az utóbbi napokban bőven van részünk.

Az esőre a héber nyelv két szót is ismer: a „gesem” – גשם – a gyakrabban használt, a „mátár” –מטר  – ritkább, irodalmi kifejezés. Az újhéber nyelvújítók mégis ebből alkották az esernyő héber megfelelőjét: „mitrijá” – מטריה.

Amikor pedig bőven és szinte megállás nélkül esik, az utcák valóságos folyókká válnak: a csatornázás az izraeli városépítésnek a jelek szerint nem erőssége. Ilyenkor az emberek azt mondják: „mabul” – מבול – ami nem más, mint a bibliai Özönvíz héber megnevezése.

Errefelé novembertől áprilisig tart az esős évszak. Hó csak a 800 méteresnél magasabb helyeken esik – ezekben a napokban Jeruzsálemben, Názáretben, Cfáton olyan havazás volt, amelyre 25 éve nem volt példa.

A víz – még ilyen mennyiségben is – áldás. A vízmedence héberül bréchá – בְּרֵכָה – ami szinte ugyanaz, mint az áldást jelentő bráchá – בְּרָכָה. Az egy magánhangzónyi különbség írásban a pontozásban jelenik meg, a RÉS – ר – betű alatt.

A téli hónapokban esőt kérünk a Felettünkvalótól: „Ten mátár ál pnéj háádámá” – תן מטר על פני האדמה. Az esős évszak elmúltával csak harmatot. A fent említett „mátár” szót a „tál” – טל – szó váltja fel. Harmat. Mert imáinkban is gyakorlatiasak vagyunk: májustól októberig az eső rendkívüli jelenség számba megy.


Reméljük, hogy addig még sok eső esik a szomjas földre, talán még a Kineret, Izrael egyetlen édesvízű tava is megtelik.

Imádkozzatok érte. ◙

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése