Áriel Saron – egy rendhagyó élet évszámokban elbeszélve

1928. február 26: Megszületett Áriel Scheinermann, oroszországi chaluc szülőktől, a Sáron-régióban lévő Kfar Malal faluban.

1945 – 1947: Tizenévesként jelentkezik a Hágánába, az útban lévő zsidó állam önvédelmi szervezetébe. A környező falvak védelmére „notér” (segédrendőr) feladatot is vállal.

1948: A Függetlenségi Háborúban az Alexandroni-brigádban harcol: a Latrun melletti harcokban súlyosan megsebesül.

1953: Az országba betörő, rabló „fedain” bandák megfékezésére és gyilkosságaik megtorlására megalakítja a „101-es egységet”.

1967. június: A Hatnapos Háborúban a 38. hadosztály parancsnoka.

1973. október: A Jom Kippuri Háborúban a 143. tartalékos hadosztály parancsoka. A magasabb hadvezetés utasításait önkényesen felülbírálva vakmerő hadmozdulatokkal megfordítja a kishíjján vesztett háború menetét, az egyiptomi csapatokat meglepve kijut a Szuezi csatornához, átkel azon, és bekeríti az egyiptomi Harmadik Hadsereget.

1973. december: Mint politikus is bemutatkozik. Belép a Liberális Pártba, és a Likud párt egyik alapítója lesz. Az új párt, és rendkívüli népszerűsége révén beválasztják a Kneszetbe.

1975: Az első Rabin-kormányban a miniszterelnök biztonsági tanácsadója.

1977: Saját pártot alapít „Slomcion” néven. A párt két mandátumot szerez. A párt később beolvad a Likudba. Sáron földművelésügyi miniszter.

1981: A 10. Kneszet megválasztása után a második Begin-kormány honvédelmi minisztere.  Ilyen minőségében levezényli az izraeli erők kivonását a Szináj-félszigetről.

1982: Politikai karrierje legnagyobb válsága. Az első libanoni háborúban – bírálói szerint – félrevezette miniszterelnökét és a kormányt a háború céljaival kapcsolatban. Míg a Begin-kormány – állítólag – csak az izraeli-libanoni határhoz közeli Litáni folyóig tervezte az előrenyomulást az úgynevezett „Fatachland” visszaszorítására, Sáron a hadsereget Beirutig vitte. 

1982. szeptember 16: A formálisan Izrael szövetségében harcoló keresztény falangák több száz embert gyilkoltak le Sabra és Satila palesztin menekülttáborokban – bosszúból, amiért a palesztinok korábban ugyanezt tették az övéikkel. Miután pedig ez a terület ekkor az izraeli hadsereg ellenőrzése alatt állt, egy, a kormány által kinevezett bizottság megállapította, hogy a felelősség Sáront, mint honvédelmi minisztert terheli, amiért nem vette figyelembe a védtelen lakosságra leselkedő veszélyt. Sáron nem volt hajlandó lemondani, a kormány elmozdította pozíciójából.

1984 – 1990: A Likud és a Máárách (Munkapárt) által felváltva vezetett egységkormányban ipar- és kereskedelemügyi miniszter.

1990 –1992: A Samir-kormány (Likud) lakásépítésügyi minisztere.

1996: Netanjáhu első kormányában infrastruktúraügyi miniszter – ezt a tárcát a számára kreálták.

1998: A külügyminiszteri tárcát is megkapja: Netanjáhuval karöltve a Wye-egyezmény tető alá hozásán munkálkodik.

2003: Drámai szándéknyilatkozat: amennyiben nem talál békepartnert a palesztin oldalon – Izrael egyoldalúan elszakad a palesztin lakosságú területek legnagyobb részétől, ahonnan kivonja a hadsereget és az ott 1967 óta megtelepült zsidó lakosságot. A Likud ellenzi az ötletet, mire Sáron leváltja a tiltakozó minisztereket, és a balközép Máárách pártot bevonja a kormányba, amely így elfogadja az „elszakadás” programját.

2005: A Máárách csatlakozik a kormányhoz. A zsidó többség és a jobboldali pártok tiltakozása ellenére ez év nyarán végrehajtják a Gázai-övezet kiürítését. Sáron kivonul a Likud pártból, és Kadima (Előre) néven új pártot alapít, ahová a Likud tagságának az egyharmada követi.

2005. december 18: Agyvérzést kap. Látszólag gyorsan felépül, pihenés nélkül folytatja mindennapi tevékenységét.

2006. január 4: Másodszor is agyvérzést kap. Elveszíti eszméletét, kómába kerül, amelyből nyolc évig, haláláig nem ébred fel.

2014. január 11: Meghal.