Avigdor Lieberman
külügyminiszter a héten egyszerre keltett meglepetést és megdöbbenést. Előbbit
az izraeli közvéleményben, utóbbit az izraeli arabok körében.
Lieberman, a nagyrészt
oroszajkú izraeliek nemzeti szellemű hangadója, támogatásáról biztosította John
Kerry amerikai külügyminiszter erőfeszítéseit az izraeli-palesztin
keretmegegyezés létrehozására.
Lieberman, aki általában
elzárkózik bármilyen olyan megoldástól, amely terület-feladással jár, ezúttal
területcsere-ötlettel állt elő.
Az elgondolás nem új.
Lényege: a Hedera – Afula országúttól keletre eső „Arab Háromszög” és Wadi Ara
túlnyomórászt arab lakosságú területét a leendő békeszerződés keretében adják
át az azzal amúgyis határos palesztin államnak, míg a Jeruzsálem közelében lévő
zsidó települések, így Máálé Ádumim, az Ecion tömb, Hebron zsidó negyede Kirját
Árbával, valamint Áriél Izrael része legyen.
A megoldás a zsidó és
arab népesség etnikai arányait is kedvezőbbé tenné Izrael számára.
Az izraeli arabok máris
hevesen tiltakoznak. Nem valamiféle cionista hazaszeretetből, hanem azon prózai
okból, hogy az izraeli állampolgárság elvesztése egész létük visszazuhanását
jelentené az Izrael által nyújtott nyugati jellegű szociális és kulturális
körülményeikből a harmadik világ korrupt, önkényuralomtól, vallási
kényszerítéstől terhelt arab-keleti világába.
Az ötletet nem először
vetik fel izraeli politikusok. A Palesztin Autonómia tiltakozik. Politikusaik
úgy gondolkodnak, hogy az általuk követelt, a Hatnapos Háború előtt jordániai
megszállás alá tartozott minden területet, vagyis a teljes Nyugati Partot
(Ciszjordánia) úgyis megkaphatják az Izraelre gyakorolt nemzetközi nyomás
révén, míg az Izraelben maradó, nagy ütemben szaporodó arabság tovább
fokozza a zsidó állam etnikai és belbiztonsági problémáit. ◙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése