Rejtőzkődő Isten

Az apa sétára indult kisfiával. Egyszer csak  meggyorsította lépteit, és eltűnt a gyerek szemei elől. A gyerek váltig kereste őt, kiáltozott utána a kert fái, a csarnok oszlopai között, de hiába.

Miért tesz ilyet egy apa? Talán azért, hogy kipróbálja maga teremtette gyermeke lelkét-szellemét? Azt, hogy akkor is emlékszik-e őrá, az apjára, amikor evilági szemei nem látják?

Elteltek az évek, évszázadok, évezredek, és Ádám gyerek még mindig keresi az apját. Utódainak különböző neveken nyilatkozott meg: így már nem csak kiáltásokkal szólongatták.

Próféták erősítgették, filozófusok tagadták, hogy lenne egy ilyen atya. Egy Blaise Pascal nevű teológus, aki filozófus, sőt, még matematikus is volt, azt mondta róla, hogy ő a Deus absconditus. A rejtőzködő Isten.

*

Tegnap egy budapesti barátommal beszélgettünk a tel-avivi főpályaudvar lepukkant restijében, közös szerelmünk társaságában. Hogy ez a közös szerelem istennő, démon, vagy hús-vér asszony volt, maradjon most titok.

Szó esett a hagyományokról, emberek, kultúrák ütközéséről, a lehetséges, vagy lehetetlen kibontakozásról. A Közel-Keleten, Közép-Európában – mindkettőnk családja Erdélyből került Budapestre – és másutt.

Egy bizonyos: ha az az asszony nem ül velünk, a beszélgetésre nem került volna sor. Ha Éva nem adja Ádám kezébe a tiltott gyümölcsöt, nem keresnénk eltünt atyánkat. Nem is volna tiltott étel, élet, szerelem.

Mert azóta az asszony dönt...