Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2015. november 7., szombat

Netanjáhu rossz szellemeket támasztott fel ♦ Az ördög a Sátánnál

A politikusokat kevesen szeretik, erről keserű-tréfás mondások sora tanúskodik.

Egy példa (olyan, hogy én se maradjak ki belőle): Ahhoz, hogy valaki újságíró legyen, nem kell egyéb, mint egy kis merészség, egy kis szemtelenség, és két sékel ceruzára. Politikusnak ehhez még a ceruzára sincs szüksége.

Egy másik: egy politikusnak két dolog kell: jó sváda (megjelenés plusz beszélőke) és tág lelkiismeret. Mert, ugye, két háború között ők veszik át a tábornokoktól a marsallbotot.  (Vezető politikusokról van szó).

Kormányfőnk, Binjámin Netanjáhu egész biztosan nem a fent jellemzett klasszikus politikusok tipusa: Jonihoz, hősi halált halt bátyjához hasonlóan bátor kommandóharcos volt, fiatalkorában pedig beletanult az amerikai élet csínjába-bínjába, amibe beletartozik az elnökválasztási televíziós csinnadratta, az ismeretségi tőke szövevénye, nomeg a Pénz, ami az egészet hajtja. Néhai történész-professzor édesapjától pedig imponáló műveltséget is szerezhetett.

Ám politikai megnyilvánulásaiban néha összetéveszti a politikusi fórumot a világot jelentő deszkákkal, az általam igen becsült színművészettel.


Emlékezetes volt 2012-ben az ENSZ közgyűlése előtt felmutatott bomba-diagram, amellyel Irán veszélyes fegyverkezését kívánta érzékletesen ábrázolni. A szokatlan, drámai aktust azonban igen kevesen értékelték: miniszterelnökünk nyugodtan megmaradhatott volna a szavaknál. Egy-két rövid, de kifejező tőmondat többet ért volna.

Néhány hete, október 12-én ugyancsak az ENSZ plénuma előtt elmondott beszéde közben tartott egy 40 másodperces hatásvadász szünetet, amit közönsége csak később tudott értelmezni, ha egyáltalán.  

Mindez – e sorok írója szerint – az Oscar-díjhoz kevés, de a kiirtásunkra nyíltan törekvő, és magát már nyeregben érző Irán elrettentésére annál is kevesebb. 

A Voltaire-nek tulajdonított mondás szerint a nevetségesség öl.

Ám amit Netanjáhu október 20-án szólt, az nem nevetséges. A hallgató, a néző, az újságolvasó hihetetlenkedve rázza a fejét: hogyan? mit mond? ez lehetséges?

Kormányunk feje a 37. Cionista Világkongresszuson megjelent zsidó vezetők előtt azt állította, hogy Hitler eredetileg nem kiirtani, hanem csak kivándoroltatni kívánta Európa zsidóságát: a tömeges megsemmisítés mellett az akkori jeruzsálemi főmufti, Hadzs Amin al-Husszeini tanácsára határozta el magát.

Itt meg kell állnunk és el kell vonatkoztatnunk az elmondottak történelmi analízisétől.

Hitlert, a Sátán evilági helytartóját akár csak részben is felmenteni, felelősségét kisebbíteni, annak egy részét másra – egy valóban ördögi figurára – átruházni a nyilvánvaló történelmi tévedésen túl akkora diplomáciai baklövés, amit felelős politikus nem engedhet meg magának. Izraeli zsidó politikus még kevésbé.

Az ellenzék felhördülése indokolt: a Holokauszt tagadói és relativizálói mostantól kapva kapnak majd a zsidó állam kormányfőjének a megállapításán.

A mai hivatalos Németország becsületére legyen szólva Steffen Seibert, Angela Merkel kancellár-asszony szóvivője az alábbi nyilatkozatot tette közzé:

Minden német tisztában van a nácik gyilkos fajgyűlöletének történelmével, amely a civilizációval való szakításhoz, a holokauszthoz vezetett. Nem véletlenül tanítják ezt a német iskolákban, erről soha nem szabad elfeledkezni. Nem látom az okát annak, hogy bármilyen módon változtassunk történelmi nézeteinken. Tudatában vagyunk annak, hogy az emberiségellenes bűnökért kizárólag minket terhel a felelősség.”

Netanjáhu másnapi magyarázkodása ezen már aligha javított (Nem volt célom, hogy felmentsem Hitlert az európai zsidóság elpusztításának felelőssége alól”).

Méir Litvák, a Tel Aviv Egyetem professzora a történelemhamisítás csúcsának nevezte Netanjáhu kijelentését: Hitlert nem kellett győzködnie al-Husszeininek: jóval a II. világháború előtt arról beszélt, hogy ha háború tör ki és azt a zsidók kezdik, az a zsidó faj elpusztításához fog vezetni”.
Az ördög a Sátánnál – ki volt Hadzs Amin al-Husszeini?
Hadzs Amin Muhammad al-Husszeini 1897-ben született Jeruzsálemben. Az első világháborúban a török hadseregben szolgált tisztként, majd a briteknek dolgozott. 1920-tól elkötelezte magát az iszlám ügy védelmére. Ugyanabban az évben Jeruzsálem muftijává nevezték ki, majd 1922-től a Legfelsőbb Muszlim Tanács elnöke lett.

1931-ben az általa kezdeményezett jeruzsálemi iszlám világkonferencián a palesztinai zsidó bevándorlás korlátozását követelte. 1936-ban az összes arab párt által létrehozott Arab Legfelsőbb Tanács vezetőjévé választották. A britek elleni felkelés szervezése miatt 1937. július 17-én le akarták tartóztatni: ez elől Libanonba, majd Szíriába szökött.

1939. október 13-án Bagdadba utazott: itt 1941. május 9-én dzsihádot hirdetett Nagy-Britannia ellen, és sikertelen puccskísérletet szervezett. Amikor az angolok elfoglalták Bagdadot, ő Teheránba menekült, a japán nagykövetségre. Az angolok 1941. augusztus 25-én az iráni fővárost is bevették, ekkor Husszeini Olaszországba menekült, ahol Mussolini biztosította támogatásáról.


1941. november 6-án Berlinbe utazott. Hitler november 21-én fogadta hivatalában. Al-Husszeini így kezdte mondanivalóját:

Küzdelmem céljai világosak: először is szünet nélkül harcolok a zsidók ellen, s ennek a harcnak része az úgynevezett palesztinai Zsidó Nemzeti Otthon elleni küzdelem, mert a zsidók itt akarnak felállítani egy központi kormányzatot saját gonosz céljaik érdekében, és hogy véghez vigyék a világ kormányainak és más népeknek kárára folytatott pusztító és romboló terjeszkedésüket.”

Hitler megígérte neki, hogy a judeobolsevizmus teljes megsemmisítéséig folytatja a harcot”. Konkrét ígéretet azonban nem adott: azt csak akkorra ígérte, amikor a német csapatok elérik a Kaukázus déli oldalát – amire az akkor sikerrel előrenyomuló Wehrmachtnak volt esélye.

Addig is a birodalmi külügyminisztérium havi 10 ezer dollárt utalt ki számára. Himmler, az SS vezetője a Különalapból” (az elrabolt zsidó vagyonból) juttatott neki nagy összegeket, hogy abból folytassa zsidóellenes és nácibarát propaganda-hadjáratát az arab országokban.

A Németországgal való együttműködés alapvető feltétele az volt, hogy szabad kezet kapjunk az utolsó zsidó kiirtására is Palesztinában és az arab világban. Megkértem Hitlert, tegyen nyílt ígéretet arra vonatkozólag, hogy megengedi nekünk a zsidó probléma megoldását olyan módon, ahogyan az megfelel a mi nemzeti és faji törekvéseinknek, valamint azon tudományos módszereknek, amelyeket Németországban fejlesztettek ki az ottani zsidók kezelése során.” Hitler válasza: „A zsidók a magukéi.” – olvasható Husszeini visszaemlékezéseiben.

1941-ben úgy tűnt, hogy nincs erő, amely a Wehrmacht előretörését megállítsa. A Palesztinában akkor élt arab többség egyre súlyosabb biztonsági kockázattá vált mind a brit hatóságok, mind az akkor alig félmilliós zsidó jisuv (közösség) számára.

Az arabok szabadítóként várták a német csapatokat. Magát Adolf Hitlert az egész arab Kelet Abu Alinak, afféle messiásnak tekintette. Az arab kávéházak slágere magyarra fordítva így hangzott: Nincs többé Monsieur, nincs többé Mister / Az égben Allah, a Földön Hitler”. ("Bilá miszju, bilá miszter / fi l-sama' Allah, wa-al-'ard Hitler")

A német-olasz erőkre végzetes 1942-es El-Alamein-i ütközet után Husszeini rádiószózatokat intézett Berlinből az arab világ vezetőihez, hogy támogassák Hitler harcát a világcionizmus” ellen. Keljetek fel, Arábia gyermekei! Harcoljatok szent jogaitokért. Gyilkoljátok a zsidókat, ahol csak éritek őket. Kiontott vérük kedves Allahnak, történelmünknek és vallásunknak. Ez őrzi meg tisztességünket.” 

Adolf Eichmann, az európai – közte a magyarországi – zsidóság főhóhéra 1937-ben, a palesztinai angolellenes arab intifáda” idején járt Jeruzsálemben. A brit hatóságok csak 48 órás tartózkodást engedélyeztek számára, de ezalatt talált időt a főmuftival találkozni. Később Berlinben is gyakran összejártak Eichmann hivatalában.

Husszeini 1942-ben megakadályozta, hogy a Vöröskereszt 10 ezer lengyelországi zsidó gyereket kimentsen a theresienstadti koncentrációs táborból, Palesztinában lakó német Templárius telepesekért cserébe, 1944 márciusában pedig személyesen járt közben Himmlernél, hogy megakadályozza a zsidók menekülését a tengelyhatalmakkal szövetséges országokból.

1945. májusában, a Harmadik Birodalom kapitulációját megelőző napon Svájcba menekült, ahonnan kitoloncolták. Francia fogságba esett, de sikerült megszöknie, s 1946 májusában hamis útlevéllel Kairóba menekült. 1947 októberében Libanonba ment. 1964-ben még elnökölt a 6. iszlám világkonferencián. 1974. július 4-én halt meg Bejrútban.

[Az életrajzban felhasználtam Ruff Tibor történésznek a „Hetek” lapban megjelent tanulmányát, és Chaviv Knáán újságíró "A félelem 200 napja" (מאתיים ימי חרדה) című könyvét.]

5 megjegyzés:

  1. Hat hogy ez micsoda nemes lelek volt, hogy a nyu ragja szet az emleket is! Egy szemetlada, sunyi, aljas rohadek. Es akkor diplomatikusan kedvesen fejeztem ki magam.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudok a cikkben leírottakkal azonosulni, amennyiben Netanyahu "diplomáciai baklövésének" titulálja az okt.20-án elhangzott beszédet, Hitler vs. Hadzs Amin Husszeini ügyben.... Szerintem nagyon is tudatos, elöre megfontolt beszólás volt Bibitöl, és csak az nem értette aki 1. Nem is akarta megérteni 2. Nem ismeri valójában az adott szituáció részletekbe menö történelmi aspektusait. Akik a második kategóriához tartoznak, azoknak ajánlom elolvasásra Berry Rubin és Wolfgang G Schwchanitz : Nácik, iszlamisták és a modern Közel-Kelet megteremtése c. nemrégiben magyarul is megjelent könyvét. Aki nem akar annyira belemélyedni, de a téma érdekli, azoknak is ajánlom az alábbi Hetek cikket elolvasásra: http://digi.hetek.hu/lapok/1944kjjg54564FGFgvbcvbnvbmHGffhgh/ - röviden ott is olvashat erröl a témáról. Nem tisztem Netanyahu kormányföt megvédeni, meg valójában nincs is erre neki szüksége - de azt hiszem hogy méltatlanul ment neki még a jobboldali izraeli média is, mert mint mondtam vagy nem értették vagy nem (jól) tudták a lényeget Hadzs Amin al-Husszeini szerepéröl a holokausztot illetöen.

    VálaszTörlés
  3. " A Jeruzsálemben rendezett harminchetedik Cionista Világkongresszus nyitó- napján Benjamin Netanjahu mondott beszédet. Ebben részletesen cáfolta azokat a hazugságokat, amelyeket a palesztin vezetők az elmúlt hetekben mindennapossá váló brutális, késelős merényletek ürügyeiként állítanak.

    Az egyik ilyen hazugság, hogy Izrael meg kívánja változtatni a Templom-hegyen a status quót, a másik szerint pedig Izrael le akarja rombolni az al-Aksza mecsetet. Az izraeli kormányfő beszédében rávilágított arra, hogy ez a fajta hazugság nem új keletű, hiszen Hadzs Amin al-Hussze­i­ni már közel száz évvel ezelőtt ugyanezekkel a rágalmakkal szította a palesztin né­pet a Szentföldön tartózkodó zsidóság elleni gyűlöletre.

    A jeruzsálemi főmufti a nácik segítsé­gével szerette volna újra­éleszteni a kalifátust, amelynek természetesen ő lett volna a vezetője.A palesztinok szellemi atyjának tartott jeruzsálemi főmuftival kapcsolatban Netanjahu a náci Németország „végső megoldásában” vállalt szerepére is rámutatott. „Hitler nem akarta kivégezni akkoriban a zsidókat, hanem ki akarta űzni őket. Hadzs Amin al-Husszeini Hitlerhez ment, és azt mondta: ha elűzi őket, mind idejönnek. – Akkor mit tegyek velük? – kérdezte Hitler. – Égesse el őket – mondta Hadzs Amin al-Husszeini” – fogalmazott beszédében Benjamin Netanjahu.
    Világraszóló botrány

    A közösségi oldalak és a nemzetközi sajtó szinte azonnal felrobbant a beszéd hallatán, mindenhonnan záporoztak Netanjahura a kritikák. A német kormány egy napot sem várt, még aznap délután reagáltak az izraeli kormányfő szavaira. Steffen Seibert kormányszóvivő berlini sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: valamennyi német tudja, hogy a nácik „gyilkos faji őrülete vezetett ahhoz a civilizációs töréshez, amelyet a holokauszt jelentett”.

    Másnap reggel az izraeli ellenzék is felszólalt Netanjahu ellen, azt állítva, hogy a kormányfő a holokauszttagadók kezére játszik. A balközép Cionista Tábor elnöke, Jichák Hercog szerint „ez egy veszélyes történelemtorzítás, amely csökkenti a holokauszt és a nácizmus súlyát”. " HETEK.HU

    VálaszTörlés
  4. " A jelen kor dzsihádja

    Tévedés lenne tehát azt gondolni, hogy Benjamin Netanjahu világkong­resszuson elhangzott beszéde bárgyú tévedés lett volna csupán. A kormányfő rendkívül tudatosan dobta be a jeruzsálemi főmufti nevét a köztudatba.

    Szeptember eleje óta a Templom-hegy státuszával kapcsolatos, koholt hazugságokra hivatkozva brutális és véres támadássorozat, „késelős intifáda” indult a zsidók ellen. A merényletek során nyolcan meghaltak, és hetvenöten megsérültek. S annak ellenére, hogy nyilvánvaló a palesztin fél féktelen brutalitása, amelyet csak tovább gerjesztenek a különböző vallási vezetők, televíziós műsorvezetők és maga Mahmúd Abbász bátorító nyilatkozatai – a nyugati közvélemény és az európai vezetők hallgatnak.

    Sőt, a hallgatáson túl elbagatellizál-ják a történteket, és elferdítik a tényeket. A Jerusalem Post felelős szerkesztője néhány példát össze is szedett a Netanjahu-beszéd véleményezése során.

    Az írás szerint a CNN rendszerint nem személyesíti meg híradásában a merényletek elkövetőit, úgy tálalva József sírjának felgyújtását és a járókelők brutális megkéselését, mintha azok maguktól történtek volna meg. Az MSNBC műsorvezetője egy fegyvertelen fiú lelövéséről adott hírt, holott a felvételek azt bizonyították, hogy a fiatal palesztin egy kést tart a kezében.

    A New York Times a féktelen merénylethullámot egy olyan történelmi kontextusba helyezte, amelyben a palesztin és az izraeli félnek Templom-hegyre vonatkozó követeléseit vetette össze, ezzel magyarázva meg az elmúlt hetek eseményeit. A The Times egyenesen a történelemhamisítás talajára lépett, amikor tárgyilagos szakértők vitájaként írt arról, amikor megkérdőjelezik azt, hogy egyáltalán volt-e zsidó templom a jeruzsálemi Templom-hegyen. " HETEK.HU

    VálaszTörlés
  5. " Izraelt bírálják a világ vezetői

    Hasonlóan torz módon állnak az eseményekhez a világ vezetői is. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szokásos reakciójában támogatásáról biztosította a palesztin fiatalokat. „Nem azt kérem tőletek, hogy legyetek passzívak, hanem azt, hogy tegyétek le a kétségbeesés fegyvereit” – fogalmazott.

    Angela Merkel német kancellár az izraeli kormányfővel való berlini találkozót követően az arányosság elvének betartását szorgalmazta, valamint sürgette a kétállami megoldást. Nem adta alább John Kerry amerikai külügyminiszter sem, aki a fokozódó erőszak megfékezésére szólította fel Izraelt is, a palesztin féllel egyetemben.

    Egy ilyen egyoldalú és rövidlátó hozzáállás közepette vette elő Benjamin Netanjahu az egyik legnagyobb palesztin hőst, és világított rá annak holokausztban vállalt szerepére. Lépésével rákényszerítette a nyugati sajtóorgánumokat arra, hogy ismertessék fogyasztóikkal Hadzs Amin al-Husszeini második világháborúban vállalt szerepét.

    Netanjahu beszéde élesen rámutatott arra a kettős mércére, amelyet a világ a holokauszt ügyében képvisel, mely egyrészről teljes joggal történelmi-erkölcsi ítéletet gyakorol Hitler ideológiájának egykori és jelenlegi európai képviselői felett, a másik oldalon viszont hagyja féktelenül tombolni az arab világ nácizmusban gyökerező zsidógyűlöletét és anticionizmusát. " HETEK.HU

    VálaszTörlés