2016. március 31., csütörtök

Kertész Imre 1929 – 2016


Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Kertész Imre. A Nobel-díjas írót 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor, budapesti otthonában érte a halál.

1929. november 9-én született Budapesten. Ötéves volt, amikor a szülei elváltak, a kisfiú internátusba került.

1944. júniusában a csendőrök 17 társával együtt Budapest környékén letartóztatták. Auschwitzba, onnan Buchenwaldba deportálták. A buchenwaldi „ember-hulladék, ahogy a Sorstalanság hőse nevezi önmagát, felszabadulása után visszatért Magyarországra.

Főműve, a Sorstalanság, 1975-ben jelent meg Budapesten.

Kevesen értették meg. Csak a 90-es évektől fordultak munkássága felé. Bő negyed évszázaddal a Sorstalanság megjelenése után, 2002-ben Nobel-díjat kapott érte.  

Járt Izraelben, de nem gondolt az itteni letelepedésre. Auschwitz után is Európát érezte egyedüli hazájának.

Az utóbbi tíz évben Berlinben élt. Az újra egyesült Németország fővárosa, amint mondta, kulturális pezsgésével, platánjaival és kávéházaival gyermekkora Budapestjére emlékezteti. Amikor pedig arról kérdezték, miképpen képes auschwitzi túlélőként a németek között élni, azt felelte: inkább az a csoda, hogyan volt képes korábban magyarok közt élni. Hiszen magyarok kötelezték a sárga csillag viselésére, magyarok kényszerítették a gettóba, magyar csendőrök rakták fel az auschwitzi vagonba.

Kertész keserű élettapasztalatából, lelkületének kafkai abszurditásából táplálkozhat a „Mentés másként” címet viselő napló. Egy részlet:

2001. október 12. 

Gyilkos ősz. Süt a nap. Ago­nizál a világ. Tegnap, a villamoson az a határozott érzésem támadt az emberek közt, hogy nem em­berek közt vagyok. Aztán az eszembe jutott: hop­pá, hiszen éppen hogy ezek az emberek, az újember, lehet mondani, ez a még sohasem volt fajta. Hihe­tetlen brutalitásuk. Gyávaságuk. Nyájszerű tom­paságuk. Gonoszságuk az egyediséggel szemben. A gyilkosságra mindig készen álló vérszomj, amely a gyengeség első jelére tüstént reagál. Sokszor elgondolkodtatott a pogromok megszokott jelene­te: szidalmaznak, neked mennek, de valójában csak akkor rohannak meg, amikor a földre kerülsz.

Az utóbbi évben, immár súlyos betegen, Parkinson-kórral küszködve mégis visszatért Budapestre.

„Csodálatos életem volt – mondta a die Zeitnek adott interjújában a 84. születésnapján – Auschwitzi fogolyként kezdtem, végül megkaptam a civileknek járó legnagyobb német kitüntetést. Vicces és megmagyarázhatatlan. De lehetek őszinte? Elég volt. Mindent elértem, amit akartam. … A kezeim már nem engedelmeskednek. Nagyon fáradt vagyok.”

A „Sorstalanság” 1995-ben jelent meg Izraelben Mirjam Algazi héber fordításában (Lölo gorál – ללא גורל).

A „Káddis a meg nem született gyermekért” című művét Itamar Jáoz-Keszt ültette át héberre (Káddis löjeled selo nolád – קדיש לילד שלא נולד).

FORRÁS: Magyar internetes honlapok; Háárec héber napilap; saját emlékezet

2016. március 27., vasárnap

Ha nem késsel, laptoppal ♦ Huszonhárom éves gázai informatikus behatolt a Légierő és a Ben Gurion légikikötő komputereibe, az adatokat átadta az Iszlám Dzsihádnak ♦ A Sin Bét Izraelbe hozta, felelősségre vonják


A huszonhárom éves gázai számítástechnikus, Madzsd Uida (angolos átírással Majd Ouida) több éven át "meghekkelte" a Légierő drón-irányító komputeres központját, a Ben Gurion légikikötő gép- és utasforgalmát ellenőrző adatbázisát és számos kényes stratégiai objektum kiszolgáló nagykomputerét. 

Az ellopott adatokat kiszolgáltatta a gázai Iszlám Dzsihád terrorszervezetnek, amely őt ellátta a szükséges nagyteljesítményű számítógéppel és műhold-lehallgató műszerekkel.

A Sin Bét februárban Izraelbe hozta, március 23-án a Beer Sevai bíróság beterjesztette a vádiratot a minden kétségen felül zseniális palesztin programozó ellen. 

A jelentés a dolgok természetéből fakadóan nem részletezi, hogyan fogták el és hozták Izraelbe a kiber-terroristát, mint ahogy azt sem, hogy miképpen volt lehetséges a műholdakkal irányított drónok és a Légierő közti adás-vétel lehallgatása. 

A hacker több éves tevékenysége magyarázatot adhat több drón lelövésére vagy lezuhanására Libanon és a Gázai-övezet fölött, illetve néhány kommandós akció kudarcára is, amelyekről az ellenséges erő idejében tudomást szerezhetett.

Annyit azonban közöltek, hogy 2014 óta minden hasonló adatforgalom minél nehezebben feltörhető kódolással zajlik. 

2016. március 24., csütörtök

Nyári időszámítás Izraelben


Péntekre, március 25-re virradóra NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS Izraelben. 
Az órákat egy órával ELŐRE állítjuk. 
(Hivatalosan éjjel 2-kor 3-ra, de lehet előbb, vagy később; fő, hogy ne feledkezzünk meg róla.) 
A nyári időszámítás Izraelben október 30-ig marad érvényben.

Fedezd fel a héber ünnepeket – Purim

Purim – פורים – hálaadás és örömünnep Izraelben. Az ünnep nevét magyarra sorsvetésként fordítják, a ma nem használatos pur (פור), kockavetés, kockajáték szóból.

A tavaszköszöntő ünnep külsőségeiben az európai farsangra emlékeztet. Az álarc, héberül mászéchá (מסיכה), többesszámban mászéchot (מסיכות) az ünnep elengedhetetlen kelléke. Akik ezzel sem elégednek meg, jelmezben, változatos maskarákban járják az utcákat. Ennek héber neve táchpószet (תחפושת), amiben nem nehéz felfedezni a keresést jelentő CHET-PÉ-SZIN (ח-פ-ש) gyököt, talán azért, hogy viselője elbújhasson és keresni kelljen.

A maskarába öltözésnek külön igéje van. Löhitchápész (להתחפש) azt jelenti, hogy jelmezt ölteni. Jelmezt öltök – áni mitchápész (אני מתחפש), illetve nőnemben mitchápeszet (מתחפשת). 
Ha másnap mesélem el purimi élményeimet, azt így teszem: Böpurim hitchápászti (בפורים התחפשתי). Purimkor jelmezt viseltem.

Sokan a zsinagógában  hallgatják meg Eszter könyve felolvasását: Kri'át mögilát Eszter (קריאת מגילת אסתר); a kri'á (קריאה) olvasást vagy hívást jelent, a mögilá vagy megilá (מגילה) könyvtekercset. (A kifejezésben TÁV – ת – áll az első két szó végén a – ה – helyett, a birtokos eset kifejezésére.)
A "megilá" hősnője a világszép árvalány, Eszter, akiből a történet végére Eszter királyné (Eszter hámálká – אסתר המלכה) lesz.

Valahányszor pedig a felolvasó a történetben a gonosz, rossz Hámán, azaz Hámán háráá (המן הרעה) nevéhez ér, a közönség az előtte lévő padot csapkodja, vagy egy erre az alkalomra szolgáló, kellemetlen hangú kereplőt forgatnak meg, amelynek héber neve ráásán (רעשן), a ráás (רעש), zaj szóból.
Az ünnep jellegzetes csemegéje a Magyarországon Hámántáska néven nevezett sütemény, amely héberül Hámán füle, oznéj Hámán (אזני המן) – pontosabban Hámán fülei: a fül, ozen (אוזן) itt többesszámú birtokos esetben áll.

Az ünnep csúcspontja az Ádlojádá (עדלאידע) felvonulás, amelyet Izraelben szinte minden településen megtartanak. A jelmezes-zenés felvonulás az erre a napra jellemző rabbinikus  utasításra utal. Eszerint addig kell piálni – igen, alkoholos italt inni! – amíg nem tudjuk megkülönböztetni az "Áldott Mordecháj"-t (báruch Mordecháj – ברוך מרדכי) az "Átkozott Hámán"-tól (árur Hámán – ארור המן).

Az "addig, amig nem tudja" kifejezés arameusul úgy hangzik, hogy "Ád d'lo jád'á", עד דלא ידע – ez az Ádlojádá eredete.

Örömteli ünnepet! 
Chág száméách – חג שמח
HÉBER NYELVTANÍTÁS SKYPE-ON IS
Halmos László
052-3260834
+972 52 3260834
izraelihirlevel@gmail.com

2016. március 23., szerda

PURIM 5776 – 2016


A Purim (a. m. "sorsvetés") a zsidó nép legszínesebb, legvidámabb ünnepe. Hálaadás-ünnep ez Istennek, amiért meghiúsította Izrael egy különösen gonosz és nagyhatalmú ellenségének, hogy az akkor babilóniai számûzetésében élõ zsidó népet mind egy szálig kiirtsa.

Ahogy azt a bibliai Eszter könyvében olvassuk, vagy 2600 évvel ezelőtt Hámán, az akkor perzsa birodalom nagyvezére azt a vádat terjesztette a király, Ahasvérus elõtt, hogy a zsidók elkülönülnek a többi néptől és a király személyét nem tisztelik, előtte térdet nem hajtanak. Ezért Hámán sorsot vetett arra a napra, amelyen a király megszerzett engedélyével a hatalmas ország mind a 127 tartományában élő zsidót — férfit és asszonyt, öreget és gyereket — kiirtsanak.

Hámán terve azonban a király előtt kedves Eszter és nagybátyja, Mordecháj által kudarcot vallott és a Mordecháj és családja számára felállított bitófákra magát Hámánt és tíz fiát húzták fel. A zsidók pedig a nagyhatalmú király engedélyével birodalomszerte megölhették azokat, akik ugyanezen a napon az ő hóhéraik lettek volna.

A jeles nap az akkori Közel-Keleten elterjedt naptár szerinti Ádár hónap 14-ére, illetve a fallal körülvett városokban (amilyen Jeruzsálem) másnapra esett.

A zsidóság a mai napig ezt az úgynevezett luniszoláris, vagyis a Hold és a Nap fázisait egyaránt figyelembe vevő naptárat használja, amely a Gergely naptárral csak hozzávetőlegesen esik egybe. Az idén Izrael népe és országa március 23, szerda este napnyugtától 24, csütörtök estéig ünnepli Purimot, míg Jeruzsálemben egy nappal későbben. Ez utóbbit a perzsa birodalom fővárosáról "Susán Púrimnak" nevezik. 

Az előző nap (most: szerda) – bőjtnap, Eszter bőjtje, miután Eszter és az egész bábeli-perzsiai zsidóság a kritikus nap elõtt — ismervén a rá váró veszélyt, de nem tudván a másnap bekövetkező csodás fordulatról — bőjttel járult Isten elé a balítélet elhárításáért.

A vidám ünnepség a mediterrán farsangokra, tavaszköszöntő ünnepekre emlékeztet. Az újjászülető Izraelben már a brit mandátum alatt ismert volt az "ádlojádá" nevű vidám tavaszi felvonulás. Ezen a napon a Talmudot szerkesztő bölcsek rendelése szerint a zsidó embernek addig illik inni (alkoholos italt), ameddig nem tudja megkülönböztetni az "Átkozott Hámán" és az "Áldott Mordecháj" igehelyeket…

(Ád d'lo jád'á – עד דלא ידע – arameusul annyit tesz, hogy "ameddig nem tudja".) 

Ez az ünnep nem munkaszüneti nap, mint az Újév (Ros hasana), az Engesztelésnap (Jom Kippur), vagy akár a Húsvét (Pészach), a Sátoros ünnep (Szukkot) vagy a Hetek Ünnepe (Sávuot). Purimkor megjelennek az újságok, a tömegközlekedés hétköznapi menetrend szerint működik. A gyerekek már napokkal korábban színpompás maskarákban pompáznak; ugyanígy az utcák, terek is.

Régi szokás a "komatál" küldése is, aminek héber neve "mislóách mánot" (ezt a Gálutban az askenázi zsidók "sláchmónesz" néven ismerték). Ez többnyire édességeket, süteményeket  tartalmaz, aminek elmaradhatatlan kelléke a "Hámán füle"-ként (héberül "Oznéj Hámán") ismert háromszögletű sütemény. (Ezt Kelet-Európa jiddis zsargonja "Humentás"-ként tisztelte, ami "Hámán-táskát" jelent.)

A templomjárók az ünnepi istentiszteletbe külön igehelyeket iktatnak a zsidóság 2600 évvel ezelõtti csodás megmenekülése emlékére; az étkezési imákba ugyancsak. 

Kellemes Purim-ünnepet! – חג פורים שמח 

2016. március 22., kedd

Folytatódik a harmadik világháború ♦ Európa újabb csatát vesztett, ezúttal Brüsszelben


ESŐ UTÁN KÖPÖNYEG: VIZSGÁLÓDÁS BRÜSSZEL KÖZPONTJÁBAN
"Azt nem tudom, hogy mivel vívják majd a harmadik világháborút, de a negyediket botokkal és kövekkel" – mondta állítólag Albert Einstein.
*
Kedden, helyi idő szerint reggel 8 óra után öngyilkos terrorista robbantotta fel magát a brüsszeli Zaventem repülőtéren. Egy órával később a második robbanás egy metrókocsiban történt.

Az Iszlám Állam (ISIS) vállalta a felelősséget a két robbantásért, bosszúból Szalah Abdeszlam terrorvezér négy nappal korábbi elfogásáért Brüsszelben.

Az ISIS internetes nyilatkozata magyarra fordítva:

"A kalifátus több katonája robbanóövekkel, bombákkal és gépfegyverekkel felszerelkezve gondosan megválogatott célpontokat támadott Brüsszelben, Belgium fővárosában. Megrohamozták Brüsszel repülőterét és egy metróállomást, megsemmisítettek nagyszámú keresztest (ez a nem-muzulmán fehér ember megnevezése), miután működésbe helyezték robbanóöveiket. Ígérjük a keresztes nemzeteknek, amelyek az Iszlám Állam ellen szövetkeztek, hogy a fekete napok az Iszlám Állam elleni agressziójuk következménye. Ami ezután jön, az sokkal szörnyűbb lesz, Allah segítségével."
*
Nos, a harmadik világháborút terrorakciókkal vívják. A harmadik világ, az eufemisztikusan "fejlődőnek" nevezett, valójában lemaradt, kulturálisan retardált nemzetek, ideológiáik, terrorszervezeteik vívják az ipari-technológiai értelemben fejlett nemzetek és államok, magyarán az európai fehér ember országai és kultúrája ellen.

A harmadik világháború, amennyire a sokadik terrorakció véres hírözönét hallgatva-nézve tárgyilagosan vissza lehet tekinteni, 2001. szeptember 11-én kezdődött, New York szívében, a fehér ember civilizációja jelképes és építészeti csúcsának tekintett ikertornyok lerombolásával. 

A legújabb csatát ismét "ők" nyerték, ezúttal Brüsszelben. A kedd esti hírek 34 halottról és több, mint 200 sebesültről tudósítanak. 

Folytatás – sajnos! – következik. ◙ 

2016. március 20., vasárnap

Mi történt 1944 március 19-én hajnalban? ♦ Ehrlich László visszaemlékezése


Én vagyok ma az egyedüli élő ember a Földön, aki úgy emlékszik vissza ezekre az eseményekre, hogy megadatott neki a dráma egyik központjában lennie. Emlékeimet soha nem írtam le: úgy mondok el mindent, ahogy az énbennem él.

1940 szeptemberében behívót kaptam munkaszolgálatra, Sárospatakra. Különböző helyekre vittek minket dolgozni, de mindig kaptunk szabadságot. Az egyik szabadság alkalmával, 1943-ban megnősültem. Elvettem Sárikát, ezt a szép asszonyt, aki itt ül mellettem, bis hundert und zwanzig.

1943 őszén Békéscsabára vittek, onnan Esztergom táborba került a MUSZ-os századunk.

A kétszázötven fiúból vagy hatvanan voltunk, akik kósert ettünk. Ekkor már évek óta behívótól behívóig éltünk. Jövedelmünk nem volt. Néhány fiú szüleinek még voltak tartalékai, de 1943-ban már csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtuk összeszedni a pénzt, hogy ne a kincstári tréflit kelljen ennünk, hanem magunk főzhessünk kósert.

Apám például fás volt, nagyon gazdag ember a régi világban. Később Csáky Károly pesti gróf lett a társa. Üzleteik voltak szerte a Felvidéken. A zsidótörvények azonban megszüntették az iparengedélyeket. Nagyon nehéz lett a megélhetés.

Ez volt a helyzet 1944 tavaszán is, amikor már nagyon reméltük a háború végét.

Élt Budapesten egy nagybátyám, dr. Friedmann Izidor, apám unokatestvére. Anyanyelvi szinten tudott magyarul, de németajkú volt. Apámmal is, velem is németül beszélt szívesebben.

A híres Városmajor szanatórium tiszeletbeli igazgatója volt. Ami azt jelentette, hogy ezért az állásáért nem kapott fizetést.

Nagyon gazdag ember volt. Ő volt a Chevra Kadisa elnöke. Ez az akkori magyarországi ortodox zsidó társadalomban olyasféle „kóved”, rang volt, mint ma itt a Kneszet elnöke. Nagyon szeretett engem.

1944 tavaszán, Purim előtt, március 5. körül felhívtam őt telefonon.

„Doktor bácsi, wir wollen da, in Esztergom aufhalten eine koschere Küche… es fählt uns Gelt…  vagyis, kóser konyhát szeretnénk fenntartani. Pénzre lenne szükségünk.
Megkértem, hogy feljöhessünk hozzá Pestre, hogy adjon nekünk néhány pengőt. Ötvenet, százat…

A bácsi azonnal beleegyezett. Úgy rendeztük el a dolgot, hogy visszahív engem a táborban, ha időt tud szakítani az én fogadásomra.

Púrim után március 17-án hívott. Pénteki nap volt.

„Tegnap, csütörtökön meghalt egy nagyon chósev zsidó (tiszteletre méltó, ma ivritül úgy mondanánk: chásuv), reb Joszef Salgó. Ma, pénteken volt a temetése. Vasárnap reggel hét órakor, a Hitközség Síp utcai székházában tartunk gyászülést az emlékére. Te gyere oda és a gyászülés végén adok neked pénzt.

És beköszöntött az a bizonyos vasárnap: 1944 március 19.

Kora hajnalban keltem fel, hajnali 4 órakor. Egy Schwartz nevű nagyszölősi bajtárssal együtt indultunk útnak. Munkatábori ruhában, megfelelő menetlevéllel felszerelkezve vonatra ültünk és elindultunk Budapest felé.

Már háromnegyed hatkor megérkeztünk Schwartz barátommal a Síp utca 12 elé. Magunk is meglepődtünk azon, hogy a hitközség kapuját már nyitva találtuk. Bementünk, megkerestük a Chevra Kadisa irodáját, ahol a nagybácsim szokott ülni.

A díszes ülésterem bejárata előtt három tisztviselőt találtunk. Ezt is meglehetősen furcsállottuk, mert, bár a vasárnap nem volt munkaszüneti nap a hitközségen, mégis meglepett, hogy vasárnap reggel háromnegyed hatkor a tisztviselők már a helyükön ülnek.

Megkérdeztem őket, hogy látták-e bemenni dr. Friedmann Izidor elnököt. A válasz igenlő volt. Megkérdeztem, hogy kivel ül benn. A válasz ez volt: vele együtt négy ortodox zsidó, és négy neológ.

Ezen ismét meglepődtem. A megboldogult reb Joszef Salgó közismerten szigorú ortodox zsidó volt. Vajon mi hozhatta ide vasárnap, ilyen korán reggel a négy neológ zsidót az ő emlékére tartott gyászülésre?

Ott ültünk hát kora reggel, két muszos fiatalember a három tisztviselővel, a díszterem előtti várószobában és várakoztunk. Nem telt el két perc, újabb megdöbbentő élmény várt ránk. A díszteremből mintha sírás hangja szűrődött volna ki.

Felkeltem, mintha sétálni indulnék a szobában. Közben a díszterem ajtaja közelébe értem. De már nem is kellett nagyon fülelni. Jól hallottuk: sírás, jajgatás hallatszott a Chevra Kadisa díszterme felől.

A tisztviselők nem zavartatták magukat: odaléptek a kulcslyukhoz és hallgatództak. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy a nagy tanácsteremből kihallatszó sírás és jajgatás számukra is meglepő. Mert meghalt ugyan néhány napja egy gazdag zsidó, de egy gyászülésen ennyire azért mégsem szoktak gyászolni.

Vagy félórát várakoztunk és hallgatóztunk ebben a bizarr helyzetben. Reggel fél hét után végre kilépett a nagybácsim. Hozzám fordult. „Rossz hírem van. Amit hallottál, az nem a megboldogult Salgó siratása volt. Magunkat sirattuk. A magyar zsidóságot”

Értetlenül néztem rá. Ő pedig folytatta: „Ma hajnalban fél négykor Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úr felhívott minket, magyar-zsidó vezetőket telefonon és közölte: a német csapatok átlépték a magyar országhatárt. Órákon belül itt lesznek. A németek megszállják Magyarországot…”

Mint megtudtam tőle, a belügyminiszter négy ortodox és négy neológ vezető embert riasztott. Négy ortodoxot: Kahan-Frankelt, Freudigert, Harsteint és engem" – mondta. „Was macht man jetzt? Was macht man jetzt?! Mit lehet tenni?” – kérdezte német anyanyelvén és a meglett férfi, az ortodox magyar zsidóság egyik oszlopa, dr. Friedmann Izidor sírásban tört ki.

Én most mit tegyek? Talán felhívom apámat” – próbálkoztam.
Dr. Friedmann lemondóan legyintett. „Semmi értelme. Végünk van” – válaszolt, azzal kezembe nyomott ötven pengőt.

A gyűlésnek vége lett.

Barátommal megsemmisülten, tanácstalanul ültünk a várószóbában. A nagy tanácsteremből négy kifogástalanul öltözött úriember lépett ki. Egyiket sem ismertem: bizonyára ők voltak a neológ vezetők. Egyik a másik után lépett ki az ajtón. Lehajtott fejjel, köszönés nélkül távoztak. Megfigyeltem, hogy mindegyikük becsapta maga után a díszes, nagy ajtót. Mindegyik ment a maga dolga után.

Freudiger elköszönt Kahan-Frankltól. Láttam, van benne tartás. Nagybátyám még egyszer hozzám fordult: „Laci, wir sind verloren". Laci – ez volt a magyar nevem – el vagyunk veszve.

Ezután lezárták az irodákat. Legközelebb Eichmann nyittatta ki, amikor létrehozta a Zsidótanácsot.

Nagybátyámék, dr. Friedmann Izidor és felesége, Kornélia néni gyermektelenek voltak. Életük tragikus véget ért: a Városmajor-szanatóriumban bújtak meg, amely egy bombázás során leégett. Ők ott pusztultak el.

Íme, a Síp utcai dráma, 1944 március 19-én, vasárnap reggel. Én vagyok az utolsó élő tanú…
*          *          *
Schwartz barátommal és a kapott pénzzel elindultunk vissza, az esztergomi tábor felé. Miután aznap még nem ettünk, megálltunk a Klauzál térnél és betértünk a híres Weisz-féle kóser kifőzdébe. Vasárnap reggel volt, úgy nyolc óra felé. Nem voltak sokan, csak három-négy fiatalember üldögélt az asztalok mellett.

Mi is leültünk. Hamarosan előhozakodtam a szerzett információval. „Ti tudtok róla, hogy a németek még ezen a reggelen itt lesznek?”
Erre felkel az egyik és hozzámlép.
„Ki maga? Hogy hívják magát?”
„Ehrlich vagyok” – válaszoltam a láthatóan felbőszült fiatalembernek.
Mit terjeszt itt rémhíreket? Takarodjon innen!” – förmedt rám.
„De kérem, a németek…” – próbálkoztam.
„Pusztuljon innét!” – hangzott a megfellebbezhetetlen ítélet.

Leforrázva távoztunk Schwartz-cal együtt. A Körút felé vettük útunkat. Az Erzsébet körútra kiérve látjuk ám, hogy a Royal szálloda emeleti ablakaiból dobálják kifelé a bőröndöket, táskákat.

Azonnal megértettem, mi történt. A gazdag vidéki zsidók kofferei feküdtek összetörten, darabokra szakadtan a Körút járdáján. A szálló előtt parkoló járműveken felismertük a Wehrmacht jelét. A környék egyenruhásoktól feketéllett.

Alig tértünk magunkhoz a megdöbbenéstől, hozzánk lépett két tábori csendőr.
„Igazolásokat kérjük felmutatni!” – hangzott a felszólítás.
Elővettük a menetlevelünket és megmutattuk nekik.

„Nagyon gyorsan tűnjenek el innen. Utazzanak vissza a táborba, amilyen gyorsan csak tudnak!” – tanácsolták.

Nem kellett kétszer mondaniuk. Szinte futólépésben érkeztünk a Nyugati pályaudvarra. Ameddig a Nyugatihoz elértünk, vagy tízszer igazoltattak minket.

Később hallottuk, hogy azok a munkaszolgálatos zsidók, akik nem tudtak érvényes dokumentumot felmutatni, már a megszállás első napján internálótáborba kerültek, onnan pedig Auschwitzba.

Megérkeztünk tehát a Nyugatiba. Na, ekkora tömeget sem addig, sem azóta nem láttam. Menekülők sáska-áradata igyekezett eltűnni, legalább egy ideig, a németek elől.

Végre felkerültünk az esztergomi vonatra. Az ablakon kitekintve egész úton mást sem láttunk, mint a Wehrmacht végtelen jármű-folyamát. Tankok és ágyúk, csapatszállító és hadifelszerelést szállító teherautók oszlopa tartott Budapest felé. ◙

Felmérés: Zuhan Netanjáhu népszerűsége – de nem tudnak jobbat

Egy évvel a tavaly márciusi Kneszet-választások után a Mááriv és az angol nyelvű The Jerusalem Post napilap múlt héten közzé tett közvélemény-kutatása szerint az 511 megkérdezett 46 százaléka leváltaná Binjámin Netanjáhu miniszterelnököt. 

A dolog azonban nem ennyire egyszerű: a lehetséges alternatívákra vonatkozó válaszok ara utalnak, hogy – nincs alternatíva. A többség nem lát nála jobbat.

A vezetőváltásra 43 százalék nem lát esélyt, 13 százalék nem nyilvánított biztos véleményt.

A Likud-szavazók 70 százaléka nem tud elképzelni más vezetőt a párt és a kormány élén, 23 százalék igen, közülük 20 százalék Gideon Száár volt belügyminisztert, 7 százaléknak nincs véleménye.

Jellemző az egykori ellenlábas, a szocialista Cionista Tábor élén álló Jichak Herzog személyi alkalmatlanságára – mint ahogy arra a saját pártjában is erősödő kritika is utal – mindössze 25 százalék szavazna rá.

Netanjáhu fő kihívója a széles körben népszerű egykori televíziós személyiség, az agilis és rámenős Jáir Lapid, a polgári-liberális Jés Atid (Van jövő) párt alapítója és vezetője, a néhai, újvidéki születésű Tomi Lapid fia.

A megkérdezettek harmada ért egyet a nemzeti-konzervatív Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) párttal, élén a multimilliomos Naftali Bennet-tel. Gabi Askenázi volt vezérkari főnököt 31 százalék látná szívesen a politikai porondon.

Ha ma tartanák a választásokat, a felmérés alapján a Likud 30 mandátum helyett csak 26-ot szerezne, a Jés Atíd 11-ről 21-re növelné képviselői számát, míg a Cionista Tábor 25 helyett mindössze 15 hellyel bírhatna a 120 tagú Kneszetben. ◙

2016. március 17., csütörtök

Késes támadás az Ariel-elágazásnál ♦ Húszéves katonalány megsebesült, a két támadót lelőtték


Csütörtök délelőtt két palesztin késekkel támadott a somroni Ariel város bejáratánál lévő útelágazás autóbusz-megállójában várakozókra. 

Egy húsz éves katonalány a nyakán közepes-súlyos sérüléseket szenvedett, amikor leszállt az autóbuszról. 

A két támadót lelőtték. ◙

2016. március 16., szerda

Föld-kisajátítás a Jordán torkolatánál


A néhány hete, januárban bejelentett 150 hektár helyett a legújabb közlés szerint 234 hektár (2,342 dunam) földet sajátít ki a Honvédelmi Minisztérium Jerikó palesztin várostól délre, a Jordán folyó torkolata térségében a Palesztin Autonómia területéből.

A lépés főképpen a Jeruzsálemet a Holttenger izraeli településeivel összekötő útvonal biztosítására szolgál, amelynek a folytonosságát és biztonságát az utóbbi időben beduin "partizánépítkezések" veszélyeztetik. A szóban forgó körzetben nem található hivatalos palesztin település.

A földek állami tulajdonba vétele által növekszik a környező izraeli települések területe. Az Almog kibuctól északra található terület egy részét már évek óta a szomszédos Vered Jericho ("Jerikó rózsája") mosáv tagjai művelik. 

(A kibucot Jehuda Almogról nevezték el, aki a harmincas években megalapította a Holttengeri Vegyi Műveket és Bét Háárává kibucot. Ez az ember kezdeményezte a Holttenger övezetének a "feltámasztását", a régió bekapcsolását az országépítés művébe.) 

A Palesztin Autonómia hevesen tiltakozik. A döntést  Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, az Egyesült Államok, Német- és Franciaország is bírálta, miután az szerintük hátráltatja a "kétállami megoldás" létrejöttét.

Legutóbb 2014 augusztusában vettek állami tulajdonba földterületet Júdeában, válaszlépésként három izraeli fiú elrablására és meggyilkolására. ◙