Chakakjan asszony gyerekkora óta él az újvilági biztonságban és jólétben, miután családja közvetlenül az iszlám forradalom kezdetén, 1979-ben elmenekült Iránból. Ennek ellenére és ezzel együtt ő, mint oly sok iráni, etnikumtól és vallástól függetlenül, megőrizte az iráni kultúra, a perzsa nyelv, a perzsa föld, mi több, a perzsa emberek iránti szeretetét, mint ahogy zsidó származásának elemeit: a héber imákat, az ottani zsidó szokásokat és mondásokat, sőt – ami sokat mond – a híres és fenséges perzsa konyha titkait, ízeit is megörökölte a szülőföldtől messzire szakadt családjától és rokonságától.
Chakakjan a ynet-nek, a Jediot Aharonot napilap internetes kiadásának adott interjút. Mondanivalóját röviden összefoglalva: nem lenne jó, ha Izrael támadást intézne iráni terület ellen.
Az írónő egyik munkájában részletesen leírja a két nép és ország sok ezer éves, a bibliai időkre visszamenő közös múltját, a perzsiai/iráni zsidóság történelmét. Nem hallgatja el a rossz emlékű korszakokat sem, de inkább azt idézi fel, ami jó volt: az iráni zsidóság tekintélyes hozzájárulását az ország gazdasági és tudományos haladásához, a perzsa állam hagyományos jóindulatát a zsidó néphez. Ennek egyik kevesek által ismert megnyilvánulása volt sok, a Holokauszt elől menekülő európai zsidó befogadása a háború éveiben.
Mégis, ebben az egyáltalán nem egyszerű konfliktusban kinek az oldalán áll? Ezt a kényes kérdést is feltette a „Jediot” riportere. „Ez olyasmi, mint elvált szülők gyerekének lenni” – talál hasonlatot pillanatnyi gondolkodás után Roya Chakakjan. Nem hiába írónő.
Minden írásában végigvonul a kettős identitás, a lelki-érzelmi kettészakítottság érzése. Mint amerikai, nehezen, vagy egyáltalán nem tud dönteni az iráni és a zsidó gyökerek, a szülőföld és az ősök földje közötti lojalitás kérdésében.
Az interjú fő gondolatmenete a két ősi nemzet és államaik érdekközössége a térségben.
Ez azonban csak az egyik, és nem is leglényegesebb indoka a katonai konfliktus ellenzésének. Egy izraeli támadás mindenek előtt az iráni zsidóságot sújtaná (mintegy 25 ezer fő, köztük az írónő családja). Ám az iráni visszacsapás is érzékenyen érinthetné a Chakakjan-család Izraelben élő tagjait.
A lényeges pont azonban a két nép sorsa. Az interjú alanya mindkettőt a legmesszebbmenőbben óvná a szenvedésektől.
„Izraelnek is, a nagyvilágnak is meg kell értenie, hogy Ahmadinezsád személye és az egész totalitárius síita rendszer gyűlölt a lakosság túlnyomó többségének a szemében. Irán népe szenved az ajatollák uralma alatt. Izraelben nem is sejtik, hogy a perzsa nép, amelyben amúgy is erőteljes ellenérzés él az arabokkal szemben, mennyire együtt érez Izraellel. Irán és Izrael természetes szövetségesek a Közel-Keleten. A Sah uralma alatt, ha ezt nem is verték nagydobra, de ez a szövetség működött – és egy nyilvánvaló, közeli változás után ismét működni fog. Ám egy súlyosabb kimenetelű támadás Izrael részéről éppen ezt a lehetőséget húzná keresztül – véli az írónő, akinek a mai napig vannak kapcsolatai a szülőfölddel, természetesen az internet titkos búvópatakjain keresztül. („Iránban mindenki fél, hogy az ajatollák betiltják, lehetetlenné teszik az internet-hozzáférést” – aggódik Chakakjan.)
A riporter felteszi a kérdést: hogyan lehet legyőzni az Izrael megsemmisítésével szinte naponta fenyegetődző Iránt?
Az írónő gyakorlatias választ ad: „Szíria problémáját kell megoldani. Ha a Szíriát sikerül valahogyan pacifikálni, megbékéltetni, Izrael máris nyert Irán ellen, egyetlen repülőgép vagy rakéta nélkül. Egyébként 2006. nyarán, a második libanoni háború idején Irán volt az egyetlen közel-keleti állam, ahol nem voltak tüntetések Izrael ellen.
Ami pedig a közfelfogást illeti, a teheráni polgármester néhány évvel ezelőtt felmérést végeztetett a lakosság vallási elkötelezettségéről. A végeredmény a vártnak az ellenkezője volt: a lakosság kétharmada nem imádkozik rendszeresen.
Ő maga vallási kérdésekben egyértelműen a zsidó hagyományokat követi. Elmondja: az iráni zsidók, éljenek bárhol, nem mondanak le a kétnyelvű – héber és perzsa – imakönyvről. Gyerekkorában ő maga is tanult valamennyi hébert. „Máig tudok kérni fagylaltot a cukrászdában vagy sült csirkét az izraeli gyorsétteremben itt, Los Angelesben…” – vallja felnevetve Roya Chakakjan, lélekben két ősi kultúrával, testben távol minden háborús veszélytől…
