Jicchak Samir 1915 – 2012

Szombaton, 2012. június 30-án, életének 96. évében elhunyt Jicchak Samir, Izrael hetedik miniszterelnöke, aki 1983-84 és 1986-1992 között volt kormányfő.

Sámir a néhai Menáchem Beginnel együtt a mai Likud párt elődje, a Chérut párt vezéregyéniségei közé tartozott.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök az eltávozottat az Izrael iránti hűség mintaképének nevezte.

Jicchak Samir 1915-ben született az oroszországi Ruzsanyban, mint Jicchak Jaziernicki. Tizenéves korában csatlakozott a jobboldali revizionista mozgalomhoz. Varsóból alijázott 1935-ben az akkor brit mandátum alatt álló Palesztinába. A negyvenes évek elején a britek ellen küzdő „Lechi” fegyveres szervezet egyik vezetője lett. A mandátumi hatóságok kétszer is letartóztatták, mindannyiszor megszökött.

Samir 1955-től a Moszádhoz, Izrael külföldön tevékenykedő titkosszolgálatához csatlakozott, ahol 1965-ig szolgált. A hatvanas évek közepén belépett a Menáchem Begin által alapított Chérut (Szabadság) pártba, amely a Likud párt elődje volt.

Politikai karrierjét 1973-ban mint Kneszet-képviselő folytatta a Külügyi- és Hadügyi Bizottság tagjaként, később a Kneszet házelnöke volt. 1980-ban a Begin-kormány külügyminisztere lett, majd Begin lemondása után miniszterelnök. A nyolcvanas években a Likud-Munkapárt nemzeti egységkormány keretében miniszterelnöki, illetve -helyettesi feladatot töltött be.

A Munkapárt 1992-ben aratott választási győzelmét követően lemondott a Likud párt vezetéséről, 1996-ban a Kneszet-képviselőségről is.

Orvosai 2004-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. Azóta egy idősotthonban ápolták.

Jicchak Samir temetése hétfőn volt a jeruzsálemi Herzl hegyen, az ország nagyjai parcellájában. ◙

Villamos és metró Tel-Avivban: menekülés a dugóktól • Nem olcsó: 50 millárd sékel

Több, mint harminc éve beszélnek, ígérnek, terveznek – de a héberül “Gus Dán”-nak nevezett Nagy Tel-Aviv közel hárommillió lakosa egy észszerű villamos- és metróhálózat helyett nap mint nap közlekedési dugókban álldogál, belélegzi a kipufogógázok bűzét, süketül a tülköléstől, a motorzajtól.

A héten – ki tudja, hányadszor – egy felelős ismét feldobta a nagy piros labdát, hogy mindenki figyeljen rá. Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter bejelentette: határozati javaslatot tesz a kormánynak a metróval kombinált gyorsvillamos megépítéséről.

A munka ugyan már évek óta megkezdődött, de költségvetési és bürokratikus okok miatt leállt. Katz miniszter egy építkezésen járva tette kijelentését, hozzátéve, hogy Nagy Tel-Aviv lakosságának a megváltása a dugókból és a krónikus közlekedési káosztól 50 milliárd sékelbe fog kerülni. Azt is hozzátette – talán Netanjáhu miniszterelnök és Steinitz pénzügyminiszter felé tett célzásként – hogy ezt az összeget még elő kell teremteni valahonnan.

Katz előrejelzése szerint amennyiben a kormány rábólint a javaslatra, a munkák 2013-ban folytatódhatnak, és 2017-re elkészülhet a mű.

◊

A tervek szerint két villamosvonal épül.

Az egyik vonal szerelvényei zöld színűre lesznek festve; az utasokat Bat Jam és Ramat Aviv (esetleg Herzlia) között szállítja, vagyis észak-déli irányban köti össze Nagy Tel-Aviv településeit és városnegyedeit.

A másik, hosszabb vonal szerelvényei piros színűek lesznek és a tengerpartról indulva nyugat-keleti irányban Ramat Gan és Bné Brák érintésével Petách Tikván érik el a végállomást.

Tel Aviv központjában mindkét vonal a föld alatt közlekedik, vagyis metróként érintik a fő csomópontokat.

Elsőként a piros vonal építéséhez fognak hozzá. A 22 kilométeres útvonalnak körülbelül a fele a föld alatt halad. 

Az építkezések előreláthatólag igen nagy nehézségeket fognak okozni Tel-Aviv belvárosának a közlekedésében, ezért itt rekord gyorsasággal, fél év alatt tervezik befejezni.

Az építkezésért felelős Neta (Nötivéj Tnuá Ironit, azaz városi közlekedési vonalak) vállalat vezérigazgatója, Jicchák Zuchman legfőbb technikai nehézségként az építkezés kapcsán várható felfordulást említette, a bürokrácia szintjén pedig a tényt, hogy a munkálatokat nem egy, hanem hat önkormányzattal lesz kénytelen összehangolni. ◙ 

Mabhuh, Dubai 2010 – Ranadzsa, Damaszkusz 2012 • A szíriai fővárosban, lakásán számolták fel a Hamasz-aktivistát

A világsajtót hetekig foglalkoztató, rejtélyes ügy volt Mahmud Mabhuh meggyilkolása 2010 januárjában egy Dubai-i luxusszállóban. Mabhuh a Hamasz palesztin terrorszervezet katonai szárnyának, az Izz ad-Din el-Kasszam Brigádoknak az egyik megalapítója volt. Az ő nevéhez fűződött két izraeli katona elrablása és meggyilkolása 1989-ben és több fegyveres támadás. „Elintézésével” a Moszád különböző útlevelekkel felszerelt ügynökeit vádolják a mai napig. Izrael a gyanúsítást nem cáfolta és nem erősítette meg.

Szerdán újból lecsapott a terrorszervezetre számos ellensége közül valamelyik keze. Ezúttal Mabhuh helyettese, Kamal Ranadzsa (angol átírásban Kamal Ranaja) lelte ugyancsak rejtélyes halálát Damaszkuszban, saját lakásában.

Csütörtökre virradó éjfélig sem a Hamasz, sem a szíriai rendőrség nem nyilatkozott és nem gyanúsított senkit, még Izraelt sem. A kormányerők ellen harcban álló ellenzéki erők nyilatkozata szerint Basar Asszad elnök gyilkoltatta meg, miután a Hamasz – állítólag – hátat fordított az utóvéd-harcát vívó szíriai elnöknek.

Damaszkuszban legutóbb 2008 februárjában számoltak fel ismeretlen erők az előbbi kettőnél is véresebb kezű terrorvezért, Imád Mugnijje (Imad Mughniyyah) személyében. Mugnijje a Hezbollah titkosszolgálatának volt a főnöke és személyes felelősség terhelte az Egyesült Államok bejruti nagykövetségének a felrobbantásáért (1983, 350 halott), a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség felrobbantásáért (1992, 29 halott, 240 sebesült) és számos más terrorakcióért. ◙