Évtizedek
rutinos gyakorlata.
A csütörtöki Jediot Achronot címlapján ordító betűk: Cáv gijusz (צו גיוס) – behívóparancs. Fölötte,
kisebb betűkkel a friss hír: a Legfelsőbb Bíróság (héber rövidítéssel bágác
– בג"ץ)
megsemmisítette a felmentést. Hogy kikét és mi alól? Az olvasó már félmondatból
is ért. A katonakorba ért „chárédi”, más kifejezéssel ultraortodox fiatalokét a
sorkatonai szolgálat alól. És a félmondat mellett a hír
kiegészítése: „Ez hadüzenet”.
Nincs szükség állítmányra, tárgyra. Ki mondta, mit ért alatta? Nem fontos.
Értjük. Képviselők fenyegetik felbomlással Netanjáhu kormánykoalícióját: a
vallásosok ezért, a liberálisok az ellenkezőjéért. Forr a politika, a
sajtó, a közvélemény.
Az újságíróból lett liberális politikus, Jáir Lapid szétkürtöli a jelszót: sivjon bánetel (שוויון בנטל) – egyenlő teherviselés. Honvédelemben, munkában, országépítésben. A másik oldal válasza: a micvák, a Tóra utasításainak egyenlő viselése minden zsidó által. Hiszen abban van megírva minden jogalapunk erre az országra.
✻
Akik a jesiva-bócherek bevonultatását szorgalmazzák, nem ismerik
sem a Cáhált (Izraeli Hadsereg), sem a chárédi közösséget. A két életforma: a
katonai és a jesiva-beli – kibékíthetetlenül különbözik, totálisan
összeférhetetlen. A cikkíró, sajna, elég öreg ahhoz, hogy visszaemlékezzen
"Ráful" (Rafael Eitan) tábornok, vezérkari főnök egyik
nyilatkozatára, amelyet a már a 80-as években is körülvitatott témával –
ultraortodoxok a Cáhálban – kapcsolatban tett. A nyilatkozat Ráfulra annyira
jellemző tömörséggel így hangzott: Hász vöhálilá! Isten őrizzen!
Tudta, mit beszél.
Szellemi motiváció + testi-lelki alkalmasság = katona.
Ha csak az egyik hiányzik – megette a fene. Milyen katona lesz abból a fiatalból, akinél mindkettő hibádzik?
Szellemi motiváció + testi-lelki alkalmasság = katona.
Ha csak az egyik hiányzik – megette a fene. Milyen katona lesz abból a fiatalból, akinél mindkettő hibádzik?
✻
A chárédi – ultraortodox –
fiatalok automatikus felmentését a sorozás alól David Ben-Gurion, az
országalapító miniszterelnök rendelte el, még 1948-ban, az Állam
megalapításakor. Célja az egykor Kelet-Európában virágzó, a Holokauszt éveiben szinte az utolsóig megsemmisült jesivák rabbijai, tanulói maradékainak
megőrzése, e kultúra folytonosságának a tovább-éltetése.
Akkor néhány ezren
lehettek. Ám a körükben szokásos nagycsaládos modell évtizedek alatt százezres
tömegekké tette őket. Szélsőségesen konzervatív életvitelük egyre inkább
konfliktusok forrásává válik a többség szemében. Egy-egy kisebb várost szinte
kisajátítanak, az eredetileg világi, vagy csupán módjával hagyományőrző
többséget kisebbséggé változatatják, minden szombati közkekedést erőszakkal
szüntetnek meg, a legszigorúbban kóser élelmiszer-üzleteken kívül mást nem
tűrnek.
Fentiekben nincs szó a nemzeti-vallásos jesivákról és jesiva-középiskolákról, ahol nyelveket, matematikát-fizikát-kémiát, történelmet, földrajzot és számítástechnikát is tanulnak – nem is szólva a Bár-Ilán Egyetemről. És ők nem csak bevonulnak, de sok példaadó, kitüntetett tiszt is kikerül közülük. Ma jobbára ők az az idealista emberanyag, ami valamikor a kibucok ifjúsága volt - és manapság, sajnos, utóbbiakra egyre kevésbé jellemző. ◙
Fentiekben nincs szó a nemzeti-vallásos jesivákról és jesiva-középiskolákról, ahol nyelveket, matematikát-fizikát-kémiát, történelmet, földrajzot és számítástechnikát is tanulnak – nem is szólva a Bár-Ilán Egyetemről. És ők nem csak bevonulnak, de sok példaadó, kitüntetett tiszt is kikerül közülük. Ma jobbára ők az az idealista emberanyag, ami valamikor a kibucok ifjúsága volt - és manapság, sajnos, utóbbiakra egyre kevésbé jellemző. ◙
